Man szigeteki (manx) macska – Manx cat

A közhiedelem szerint a manx macska több száz évvel ezelőttről, az Anglia partjai mentén fekvő Man szigetről származik. Mivel a szigeten számos kereskedelmi hajó dokkolt és mindegyik fedélzetén volt macska, nehéz megmondani milyen volt az eredeti őse.
Az eredeti mutációban nyilvánvalóan hosszú szőrű és rövid szőrű macskák is képviseltették magukat.
A Man szigeten talált nyilvántartások szerint a macska, a sziget házi macskájának egy mutációja. Úgy tartják, hogy a sziget macskáinak is közük volt hozzá, vajon leszöktek a hajóról? Sose fogjuk igazán megtudni.
Mivel a manx (azaz farkatlan) gén dominánsan öröklődik, ezért az öröklő kiscicáknak születhetnek teljes hosszúságú, rövid vagy csonka farokkal („rumpy riser”), esetleg akár hiányozhat is (rumpy).
A manx nem csupán farkatlanságáról ismert, hanem zömök és kerekded formájáról is. Lényegében ezt a macskát akár egy pár körrel is ábrázolni lehetne! Főleg a hímek nagyon kerek feje és pofija, dagi külsőt kölcsönöz a macskának. Mivel hátsó lábai sokkal hosszabbak a mellsőknél, a hátsó testrésze magas, azaz a fara magasabban van a lapockájánál. És mivel a háta rövid, a lapockájától egészen a faráig, folytonos ívet képez. Tágra nyílt szemei enyhén a fülei irányába dőlnek. Arckifejezése kedves.

Test:
Tömör, zömök, közepes méretű macska. A hát nagyon rövid, a tompor ideális esetben narancs formájú. A lábak izmosak, a mellső lábak rövidek, a széles mellkas miatt nem zártak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A mély lágyék fontos vonása ennek a fajtának. A mancsok kerekek.
Példányait a farkuk hossza alapján négyféle kategóriába sorolják be;

  • a teljesen hiányzó farkú (dimple rumpy vagy rumpy),
  • a csonka (rumpy riser vagy riser),
  • a félhosszú (stumpy),
  • valamint a teljes hosszúságú (tailed vagy longy).

A különböző hosszúságú farokkal rendelkező egyedek akár egyazon alomban is világra jöhetnek. A gerinccsont boltívesen kiemelkedik a farok tövénél, de nem annyira, hogy kézzel simítva érezhető legyen. A farok nem lehet hosszabb, mint 3-4 cm.
Fej:
Nagy és kerek, az arccsontozat hangsúlyos. A profil ívelt, az orr széles, de nincs rajta stop. Az áll erős.
Fülek:
Közepes méretűek, széles alapúak, és a lekerekített végük felé elkeskenyednek. Viszonylagosan magasan tűzöttek.
Szemek:
Nagyok, kerekek, picit az orr felé dőlnek. Minden szín megengedett, de a szemszínnek harmonizálnia kell a bunda színével.
Szőrzet:
Rövid; lágy és vastag aljszőrzettel. A fedőszőr erős.
Színváltozatok:
A manxot csak a természetes, tanyasi macska színekben tenyésztik, melyek hagyományosan Észak- és Nyugat-Európában fordulnak elő, valamint a hozzájuk tartozó cirmos mintázatokkal és rajzolatokkal. Ezek: az egyszínű fehér, a fekete, a vörös, a kék, a teknőctarka és a kékkrém, fehér jegyekkel vagy anélkül, és ezüst alj- szőrzettel. A cirmos minták közül a klasszikus/foltos, a pettyes és a csíkos fordul náluk elő. A fehér szín bármilyen mennyiségben megengedett, így találkozhatunk Van-mintás manx vagy walesi macskákkal, ahol esetenként egyik vagy mindkét szem kék. Bármilyen szemszín megengedett, legtöbbjük szeme zöld és arany szín közötti. Ennél a fajtánál nem fogadják el azokat a színeket és faktorokat, amelyek a Távol- Keletről erednek, mint a spriccelt cirmos, a lila, a csokoládé, a fahéj, az őzbarna, a point minta, valamint a burma és tonkinéz faktorok. Ha mégis ilyen manxkölyök születik, az azt jelenti, hogy felmenőinek vérvonala nem fajtatiszta.

Természet:
Meglehetősen intelligensnek és rendkívül játékosnak tartják. Viselkedése kissé kutyaszerű, előfordul, hogy visszahozza az eldobott tárgyakat. Jól tűri, ha pórázon vezetik. Kedveli az emberek társaságát, sok figyelmet igényel, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viseli, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is. Egyes tenyésztők szerint kedveli a vizet, ami ideális a tisztán tartása érdekében. Szívesen játszik vízben, alkalmasint beül a csöpögő vízcsap alá is. Habár nem idomítható a kutyákhoz hasonlóan, egyszerű parancsokat mégis megérthet. Élvezi, ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makaccsá válhat. Viselkedése hasonlít a bengáli és az ocicat fajtákéhoz. A manx macskák szívesen üldözik a mozgó tárgyakat, egymást vagy a közelükben levő többi élőlényt (akár az embereket is). Lágy hangon dorombolnak, nyávogásuk elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Egyaránt vannak köztük csendes és gyakran, változatos módon kommunikáló példányok.

Képek kölykökről:





Képek:





Előző:

Következő:

Add a Comment